Ezek a gondolatok nem hagynak aludni

MIért múlt el? Ha olyan tökéletes vagyok, ahogy mondja, akkor miért tudott besokallni tőlem? Akkor miért nem szerelmes már? Akkor miért nem tudtam Őt megtartani? Akkor miért kell neki más? Miért nem vagyok elég neki én? Mit rontottam el? Mikor mondtam rosszat? Mikor ütöttem simogatás helyett? Mikor tettem ellene bármit is? Mivel érdemeltem ki, hogy Őt is elvegye a sors? Miért nem lehetek már tényleg boldog anélkül, hogy a holnaptól kéne tartanom? Miért nem ölel már át és nyugtat meg? Miért nem kell már neki z ölelésem, a csókom, a suttogásom? Miért olyan átkozottul tapasztalatlan? Miért nem érti meg, hogy ez a kapcsolat többet ér ezer egyéjszakásnál is? Miért? Miért? Miért kell nélküle lennem, ha olyan könnyen lehetnék vele is? És miért nem értik meg, hogy én így tényleg nem akarok élni? Ez így rossz... beleültem a Jóba, és tess... itt maradtam, egyedül, a Jó már sehol. Észre se vettem, és elment.