A félelem ereje

A vonaton már terveztem a blogbejegyzést. Örüljetek, hogy azóta változott a hangulatom. Bármilyen jó is volt a tábor, még idő, míg felépülök lelkileg. Összetörtem. És örülök, hogy azt a kirohanást csak Ő látta, bár neki se kellett volna.Én is nagyon megijdtem. Akkor már nagyon rég sírtam, és azt éreztem, hogy egyszerűen kevés vagyok, hogy a hullámok összecsapnak a fejem fölött, s hogy már minden erőm elhagyott... azt éreztem, hogy ha ott nem sikerül, amit szeretnék, nincs értelme, hogy tovább éljek... szóval annak ott túl nagy volt a tétje ahhoz, hogy fel tudjam fogni, és hogy kézben tudjam tartani a dolgokat. Komolyan megijedtem attól, amiket utána tettem... még soha nem voltam ilyen... még soha nem szerettem ennyire.