Armando
Amikor Chus nagy nehezen elrángatta színjátszózni, féltem. Azt hittem utál. Hiszen a bátyja utál, akkor biztos ő is. Táborban se szólt hozzám egész héten, 4 évvel ezelőtt. Aztán megtudtam, hogy egyáltalán semmi baja sincs velem, és hogy nagyo jófej. És mellesleg baromi helyes is. Sőt, jól játszott - tény, hogy nagyon testhezálló volt a szerep. Aztán a fesztiválon rengeteget beszélgettünk, józanon, részegen, smsben. Az előadás végén meghajláskor mellém állt, és átkarolta a vállamat. És aznap éjjel megcsókolt, részegek voltunk. Másnap eljött a koncertre, aztán Margitsziget, ahol megkérdeztem, hogy jól emlékszem-e az előző éjjelre.Igen... ezután alig több, mint egy héttel összejöttünk. Nehéz volt Titi nélkül, de fantasztikus ember, átsegített a nehezén. Gyönyörűszép hetet töltöttünk együtt, meg hát összesen másfél hónapot. Télleg szép volt. Aztán meg viszonyszerű barátság. Ha inni támadt kedvem, volt kit hívnom. Ritkán értem el, gyakran késett, nem jött el, szóval nem számíthattam rá. De ha vele voltam, mégis jó volt, mindig rengeteget nevettünk, szívesen mutatkozott velem, ami nekem nagyon fontos. És tegnap azt is bebizonyította, hogy fontos vagyok, és nem alaptalanul tartom őt barátomnak. Délután, bőven suli után, amikor tudom, hogy hullafáradt, felhívtam. Nagyon rossz passzban voltam, és megkértem, hogy talizzunk. Mondta, hogy persze, bármikor. Mondtam, mikortól jó nekem, és ő ott volt. És hagyott, hogy elmondjam, ami bánt, és átölelt, amíg sírtam, utána pedig elmondta a véleményét, nem törődve azzal, hogy mit akarok hallani. Elmondta, ő mit tenne. Kijózanított kicsit. Megnyugtatott, és másról kezdtünk beszélgetni. És rengeteget nevettem tegnap is. És ott volt velem, mert szükségem volt rá. És tudom, hogy máskor is ott lenne. És önzetlenül tette, hiszen nem akar tőlem semmit, télleg csak barátok vagyunk.Az meg csak a vicces sors fintora, hogy pont annak az öccse, aki talán a legeslegjobban utál.
0 comment :
Megjegyzés küldése