valószínűségszámítás

Este taliztunk Dólyikával. A menetrend Krúdy volt, meg Morrison's2, de hála az aktuális helyzetnek, a találkozáskor mindketten zombik voltunk. Beszélgettünk, egy-két könnycsepp, aztán hála a jó öreg sörnek meg vbk-nak, oldódott a hangulat, és sztorizgattunk, nevetgéltünk. Aztán kitaláltuk, hogy ez nem a nagy partyk napja, veszünk inkább egy-egy sört, és elmegyünk sétálni Margitszigetre. Merazszép, meg mert jó az idő. Mentünk is, de mit ad Isten, a Margithíd bejáratánál a hídon hirtelen ismerős arc mellett mentem el, gyorsan vissza is léptem megnézni. Dani volt, H. Dani. Meg még néhány volt Károlyis abból az évfolyamból. Na erre mennyi volt az esély? Aztán mondták, hogy tartsunk velük partyzni... bevedeltük a sört, mert azzal ne engedtek be, és mentünk. Hát, mit ne mondjak, nagyon jó volt:) Leírhatatlan...és azt hiszem, Dani szemében először a meglepettséget láttam, mert hát azóta már felnőttem asszem...:) ááááh, télleg leírhatatlan. Nem is próbálkozom tovább. És ma se értem haza korán. (Ádám meg, meséltük, hogy úgy kerültünk ide, hogy nem akartunk bulizni... "hát ezt jól elb*sztátok":D...és valamiért nem akarták elhinni, hogy mi ketten csak így itt... bár előre érezték, hogy mi itt leszünk, ezért jöttek:P)