én az ilyen bókokat szeretem.

Beszélgettünk, mesélt magáról, miközben szegény teát ivott én meg bort, és mesélte, hogy táncol (erre azért már rájöttem, amikor megpörgetett a táncparketten), és én is mondtam, hogy sokat táncoltam, és erre azt válaszolta, hogy látszik az alakomon. Talán nem is kimondottan bóknak szánta, de annyira kedvesen, egyszerűen és természetesen és "nemnyomulósan" mondta, hogy ez a rövidke mondat jobban esett, mint száz másik bók együttvéve.

Talán mert ez a fiú kedvesebb, egyszerűbb (a szó legjobb értelmében), természetesebb, mint száz másik együttvéve. Azt hiszem, régen nevettem ennyit:) (rajta)