nem hálátlanságból

Az idei év nem épp a boldogságé, részemről. Az elmúlt héten rengeteget gondolkodtam, mikor voltam felhőtlenül boldog az idén. Sokszor volt jó a kedvem, sokszor voltam boldog, sokszor éreztem magam nagyon jól, de felhőtlenül boldog azt hiszem egyetlenegyszer voltam.
Ez az egy alkalom pedig a közös szalonnasütés volt április végén, a Naplás tónál. Sötét, nyirkos erdő, finom meleg tűz, némi sör meg vodka, 3 boldog pár és két gitár. Az volt az az este, amikor Crisszel egymásba szerettünk. Kétségtelenül aznap éjjel történt. És jó volt beszélgetni a lányokkal, meg jó volt érezni, hogy a fiúk elfogadnak, hiszen ez fontos nagyon, és jó volt, amikor Józsi gitározott, és jó volt, amikor a lányokkal hármasban maradtunk, mert jót beszélgettünk, és mókás volt a tudat, hogy ezalatt Cris titokban elszív egy cigit, és utána tuti rágózik sokat, mert tudja, hogy zavarna.
Igen, az az este felhőtlenül boldog és tökéletes volt.