Ültem ma a buszon, az új, masnis, lábgyilkos csodatopánomban, lehetetlenkék felsőmben, Csőrikés esernyővel, és akkor úgy éreztem, hogy elértem a maximális ellentmondást, ami tőlem telik. Ugyanis éppen Serj Tankian üvöltött közben a fülembe (nem, már nincs az országban, mp3 formátumban hordom magammal szegényt).