hétfő, szeptember 29, 2008

Majd ha már nem narancssárga pólókat veszek. Majd ha nem lábad könnybe a szemem, ha meglátom az idézetet, ha a vulnerável szót olvasom, vagy elhangzik egy-egy jól ismert mondat. Majd akkor. Addig meg...? Addig meg felvállalom, hogy gyenge vagyok, és kész. Mert az vagyok, nem?