Bizalom

Ha jól emlékszem, a pénteki ebédlőbeli beszélgetés során gondolkodtam el egy dolgon, ami amúgy már régóta foglalkoztat. Ez a bizalom. Ha tényleg a pénteki beszélgetés a "bűnös", akkor Bertalan mondta (aki fiatal:P), hogy amikor útbaigazítást szeretne kérni, az összes ember bizalmatlanul odébbszalad. De miért? Bennem ez fel se merül, mindig odamegyek és megpróbálok segíteni... lehet, hogy bennem van a hiba, és lehet, hogy ezt egyszer nagyon meg fogom bánni. Nem tudom. Mindenesetre engem zavar, hogy az emberek bizalmatlanok egymással szemben, és hogy nem lehet az utcán vagy a buszon csak úgy beszélgetésbe elegyedni, mert hülyének néznek (bár én ezt a kockázatot viszonylag gyakran vállalom)... miért? Miért nem tudunk bízni egymásban? Perzse, tudom, van alapja - én is sokszor csalódtam olyan emberekben, akikben megbíztam, de ha esélyt sem adunk egy-egy újabb bizalmas barátságnak, akkor soha többé nem élhetjük át ennek az érzésneka varázsát. Nem i csalódunk, de szép perceket sem kapunk. Megéri vajon? Megéri bebújni egy burokba, ésa a szép pillanatokat feláldozván megvédeni magunkat minden csalódástól? Nem tudom... ha bizalmatlan lennék, két hete soha nem értem volna haza, így meg meleg kocsiban ülve odaértem pár perc alatt. Meggondolandó, amerek, mégha néha csalódnunk is kell....