Civilizáció

Ma civen debate napot tartottunk, az imigrávió, emigráció, terrorizmus témáját vitattuk meg, plusz még azokat, amik ezek közben felmerültek. És beszéltünk a kisebbségekről is. Óra végén a tanárnő pedig szinte meglepetten mondta, hogy milyen toleránsak vagyunk. Szerintem télleg az vagyok. De mindezek után találkoztam egy olyan embernek alig nevezhető kis suttyóval délután, akivel szemben nem nagyon tudtam toleráns maradni - persze csak gondolatban (bár nem sok hiányzott már hozzá, hogy belerúgjak). Szal, felszálltam a buszra, leültem a nagy csomagokkal, majd a csukódó ajtón még beesett mellém egy gyerek az anyjával, romák a javából. A kisgyerek(12-3 éves forma) a következő megálló alatt négyszer (4x) lépett a lábamra, egy fél cukroszacsinyi morzsát szórt a frissen vásárolt holmijaimra... aztán jött a java. Az anyja szájából kilopkodta az enyhén megcsócsált szotyidarabokat, és nekiállt zabálni. Persze eközben hihetetlen hangosan ordított, nehogy a tőle 20 centire álló anyja az ő fontos mondanivalójának akár csak egy szaváról is lemaradjon. Valami ilyesmi volt ez: 'Há minnyá leszálun, anyu, mennyün má, há fennmaradun, némá merre megy ez a busz? anyu szállun má le! Mikó szállun má le?' Ezt kb 10 percen keresztül. Szerintem levegőt se vett. Ja, és közben persze fröcskölt a nyál és a szotyimaradványtenger. Ezután, mikor kicsit csendben maradt, rágózni kezdett, de a rágó kevesebbet volt a szájában, mint a dszuvás kezében. Így hamar le is ejtette - fél centi híján a zacskómba. Mindezek után fikázott egy egészégeset, és beletúrt jó mélyen a hajába. Lol.