Ma

A suliban semmi különönös nem történt, csak írtam egy hihhhetetlenül gonosz töridogát. Hogy dögölne meg.

Aztán voltam éneken. Ott se volt semmi érdekes. Viszont, amikot mentem vissza a suliba, igen. Amikor odaértem a buszmegállóba, megláttam egy fiút, olyan meglátodbeájulsz típusút, de hát ilyesfajta kísértéssel nap mint nap találkozik az ember lánya. De akkor jött egy bácsika, és azt kérdezte, mikor ment el a busz. A fiú volt a gyorsabb, kikapta a fülhallgatót, és mondta, hogy kb egy perce. Akkor a bácsi megkérdezte, milyen zenét hallgat, ő pedig megmutatta. Lehalkítottam én is, hogy halljam a beszélgetést. A srác 17 (:(), a bácsi 80, aztán a bácsi elkezdett a régi zenékről beszélni, meg arról, amikor még ő is ilyen fiatal volt..., úgyhogy visszahangosítottam. Jött a busz, de szegény srác nem szabadult. Amikor jeleztem, pont olyan szögbe kerültem, hogy megláttam a fiú unott arcát. Rámosolyogtam, ő pedig vissza. Aztán pedig cinkos szemezésbe kezdtünk. Még szerencse, hogy a bácsi nem kérdezte meg, hogy mi a véleménye az egészről... mert tuti nem tudta, miről beszélt:) Miután leszálltam, még mindig ezerrel mosolygott rá. Jól esett, igen. Jó, hogy másnak is tetszem. Gondoltam rá a buszon, hogy odamegyek és megmentem vmi olyasmivel, hogy 'Hé, Tomi, holnap akkor írunk fizikából?", vagy tudomisén, és elvonom a bácsitól, csak az ilyen segítségekből irtó könnyen lesz ám telefonszámcsere, azt meg jobbnak láttam elkerülni. Jobb a zűrös helyzeteket még időben elkerülni. De megbántam. Egyrészt hagytam szenvedni szegényt, másrészt a sarkam kitörése után ez is jó kaland lett volna:P