Számomra nincs "halottak napja". November elseje: Mindenszentek. A halottak napja szerintem képmutatás. "Nézzétek, milyen sok szép virágot viszek a sírjára, én jobban szeretem őt, mint ti!" Sokaknak ez erről szól... egy nyűg, amikor az ember ezreket költ virágra, naphosszat takarítja a sírokat a dermessztő hidegben... és lévén, hogy tényleg nyűg az egész, a szeretethez és az emlékekhez ennek már semmi köze. Erzsi 7 éve halt meg. Egyszer sem voltam nála a temetőben. Pedig Isten a tanúm rá, töretlenül szeretem, és még mindig nincs olyan nap, hogy ne jutna eszembe. Szégyen, ha valakinek pirosbetűs gyásznap kell ahhoz, hogy eszébe jussanak az elhunyt szerettei. És én ma sem voltam szomorúbb az átlagosnál. Miért kéne szomorúnak lennem? Mert meghaltak? Ez kinek rossz? Szerintem csak nekem, magamat pedig már éppen eleget sajnáltam. Azoknak, akik meghaltak, megváltás volt a halál, inkább örülni kéne - bármilyen morbid is. Dédi már öreg volt és beteg, Erzsi már csak morfiummal tudta elviselni az életet, Lajcsi tizenéve nem tudott lábra állni, végül beszélni se. Ne sajnáljuk őket, főleg magunkat ne. Ha kell ez a nap, hát legyen, de ezen a napon ne lgyünk szomorúak, inkább idézzük fel a velük töltött szép perceket...! S ha a nosztalgia könnyeket csal a szemünkbe, ezekbe a könnyekbe legalább öröm vegyül...
Számomra nincs "halottak napja". November elseje: Mindenszentek. A halottak napja szerintem képmutatás. "Nézzétek, milyen sok szép virágot viszek a sírjára, én jobban szeretem őt, mint ti!" Sokaknak ez erről szól... egy nyűg, amikor az ember ezreket költ virágra, naphosszat takarítja a sírokat a dermessztő hidegben... és lévén, hogy tényleg nyűg az egész, a szeretethez és az emlékekhez ennek már semmi köze. Erzsi 7 éve halt meg. Egyszer sem voltam nála a temetőben. Pedig Isten a tanúm rá, töretlenül szeretem, és még mindig nincs olyan nap, hogy ne jutna eszembe. Szégyen, ha valakinek pirosbetűs gyásznap kell ahhoz, hogy eszébe jussanak az elhunyt szerettei. És én ma sem voltam szomorúbb az átlagosnál. Miért kéne szomorúnak lennem? Mert meghaltak? Ez kinek rossz? Szerintem csak nekem, magamat pedig már éppen eleget sajnáltam. Azoknak, akik meghaltak, megváltás volt a halál, inkább örülni kéne - bármilyen morbid is. Dédi már öreg volt és beteg, Erzsi már csak morfiummal tudta elviselni az életet, Lajcsi tizenéve nem tudott lábra állni, végül beszélni se. Ne sajnáljuk őket, főleg magunkat ne. Ha kell ez a nap, hát legyen, de ezen a napon ne lgyünk szomorúak, inkább idézzük fel a velük töltött szép perceket...! S ha a nosztalgia könnyeket csal a szemünkbe, ezekbe a könnyekbe legalább öröm vegyül...
3 comment :
Igazad van. És értem, a töretlen szeretetet, meg, hogy naponta eszedbe is jutnak akár, de nekem pl. különös belső kényszer volt, hogy kimenjek. Ez a "mindig csak halogatod, egyszer már muszáj" érzés...
Féltem eddig kimenni... ma megtettem, mert ma adott valami furi erőt hozzá. És mostantól bármikor meg tudom majd tenni :)
:)
Én is voltam temetőben, Titi családjával. És lévén, hogy sosem járok oda, meg is szegtem a "temetői illemet"... mostmár tuti, hogy nem szokom rá a temetőbe járásra. Nem kell nekem még több szabály... amúgy én már megbeszéltem a családdal: ha netán baleset érne, szórásos temetést kérek, és egy életre megátkozom a túlvilágról azt, aki egy pillanatig is szomorú miattam, vagy aki fagyos napokon miattam fagy halálra a temetőben!:)
:)
Megjegyzés küldése