Robi drága

Robi már egy ideje írogat és hívogat, de mindig pont úgy jött ki, hogy nem értem rá... pedig nagyon hiányzik. Ma pedig már nem tudom mióta hevertem a kanapén, amikor jött egy sms: Mit csinálsz? Mozi?... csak ennyi. Aztán végül megbeszéltük, hogy oké, idejönnek értem. 10 perc múlva csörgött, hogy itt van. Az öccsével, Norbival, és az öccse barátnőjével, Adriennel jött. Ott kezdődtek számomra a problémák, amikor a kocsiban, mögöttem ülve Norbi és Adri rágyújtottak. Gondoltam, oké, csendben meghúzom magam, halkan fulladok meg. Aztán megálltunk tankolni. Amíg Robi fizetett, fél füllel a turbékoló pár szavaiból ennyit hallottam: "vmi szintetikusat kéne vinni neki. ja, a speed jó lesz"...itt kezdtem el kicsit félni. A film olyan egyszermegnézhetős szar volt, Tök alsó 2, utána pedig Norbi megint megállt egy benzinkútnál, nemtom mit vett. Ám volt vmi, ami nagyon megijesztett, vagy nem is tudommi.. Robi is bement, és amikor kijött, az eladó szaladt utána, és a hangfoszlányokból annyit sikerült kivennem, hogy "add vissza", mire Robi vmit a kabátja alól kivett, odaadta az eladónak, aki ezután visszament a boltba... remélem, tévedek... De az öccse egyenesen félelmetes volt. Süt belőle a butaság... meg persze az intelligencia abszolút hiánya... és emellé bunkó, meg diszkós is. Persze, Robit sem az eszéért vagy épp a műveltségéért szeretem, de a két fiú akkor is ég és föld. Beültünk egy-egy capuccinóra a mekibe, majd hazavittük Norbit és Adrit. Hosszas lakáskulcskeresés után (lol volt) bementünk Robihoz, normálisan felöltözött, mert tök beteg, és egy póló meg egy farmerkabát volt rajta, pedig már tényleg hideg van odakint. Én meg persze ráparancsoltam. Tessék jól felöltözni, hajat megszárítani, mielőtt kimennénk. Imádom Őt, a mindig vörös ajkaival együtt:) Mesi mindig rúzsosszájúként emlegeti... Régen emiatt sokat viaskodtam magammal. Ugyanis volt egy nyár, 2003 nyara, amikor Robi minden estéjét velem töltötte a kapu előtt, vagy itt a kertben. És órák óta beszélgettünk, és ő volt a legjobb barátom, de az az átkozottul szép ajka mindig csábított. Hál' Istennek erős voltam, és nem tettem tönkre a barátságunkat. Nem mintha ez most is így lett volna, bár az ajka tagadhatatlanul gyönyörű még mindig, de annyira erősen lángol bennem a tűz... hogy még csak kísértésbe sem estem, pedig miután eljöttünk Robitól, még másfél órát beszélgettünk a kocsiban. Jó volt ismét látni, jó volt, hogy megint megnyílt nekem, mert tudom, hogy nincsenek közeli barátai... szóval jól éreztem magam, főleg miután kettesben maradtunk. Búcsúzásképpen a lelkére kötöttem, hogy minél hamarabb meg kell gyógyulnia, és hogy amint ráér, felhív, és találkozunk. És persze adtam egy olyanimádlakpuszit a homlokára. Csak mert van, és ezért én hálás vagyok a természetnek. És... nem mellesleg, annyi szép közös emléket hozott fel... esküszöm, könnybe lábadt a szemem. Hiányoznak a régi, felhőtlenül boldog, együtt töltött délutánok. Szétszéledtünk. Több, mint négy éve, hogy utoljára együtt volt az egész "banda". Pedig jók voltunk együtt.

Máté Péter : Azért vannak a jóbarátok

Az esőt felszárítani úgysem tudod,
A szelet megfordítani úgysem tudod.
Ujjaid közül a kor úgy száll, mint szürke por,
És a perc hordja el.

Refr.: Azért vannak a jóbarátok,
Hogy a rég elvesztett álmot
Visszahozzák néked majd egy szép napon.
Azért vannak a jóbarátok,
Hogy az eltűnt boldogságot
Visszaidézzék egy fázós alkonyon.

Az álmot meg nem álmodni úgysem tudod,
Az érzést elhallgattatni úgysem tudod.
Ujjaid közt a kor úgy száll, mint szürke por,
És a perc hordja el.