Értelmiség

Szóval... ma átmentem a kisboltba egy kockamargarinért, így találkozhattam a családunk által nemigen kedvelt boltoslányokkal, akik, por casualidad, szőkék...:D Bementem, jó hangosan köszöntem, semmi reakció. Segáz. Körbementem, beálltam a kasszához a kis margarinommal, és igyekeztem magamra felhívni a pénztáros figyelmét, aki épp hevesen kibeszélt valakit a rakodócsajjal.

- Te, és tuod mi zavar a legjobban?

- Mi?

- Az, hogy még köszönni sem képes.

Fizettem, összepakoltam, köszöntem jó hangosan, semmi válasz, kimentem. És persze röhögtem.

Bocs, ez a nap ilyen. Megfogott az élet iróniája...:)