Az élet túl rövid

...most mondták a Hetedik mennyországban. És télleg. Nem akarom végigbőgni. Azzal amúgy sem érek semmit. Csak az a baj...hogy én éppen csak egy fokkal vagyok jobb, mint Lucy az 50 első randiban... amire este rájövök, azt ugyan én nem felejtem el teljesen, de képtelen vagyok azok szerint élni, nem tudom tartani hozzájuk magam... nap mint nap rá kell jönnöm mindenre. Szóval évente 365ször jövök rá, hogy túl rövid az élet, és nem szabad elvesztegetni (pedig mot is itthon ülök és gépezek...:P) egyetlen percét sem. Nem szabad sírni. És bár rövid az élet, ne siettessük azt, ami még nem akar eljönni. Ezt legelőzsör is nekem kéne megérteni:P Pölö szívem szerint férjhez mennék, most, tudjátok kihez. De asszem egyelőre Rá is várok, meg még jópár évet a házassággal is:)

Most vidám vagyok. Már minimum másfél órája nem sírtam:P... tudom, hogy holnap délelőtt minden kezdődik elölről... de már csak hónapok kérdése, és teljesen rendbejövök.