Az első igazi tanítási nap

Hát...érdekes volt. Megvolt az első társadalomismeret órám a nagyon Melegh Szabival, az első olyan civemen, amire nem kellett bemennem, és így hárman ültük végig a dobogón (Anka, bucó meg én), az első Bekkeres angolon:(... nagyon lassan telt, néha nagyon elszomorodtam, de így utólag már nem is tűnik olyan szörnyűnek. Furcsa, hogy 2vel többen vagyunk, furcsa, hogy a faktok miatt néhány órán kevesebben vagyunk, hogy más beosztás van spanyolon (már nem fogok -bucó mellett ülni:()...meg sokminden más is. Viszont nagyon jó volt, amikor meglátott Laki, elmosolyodott és átölelt.... meg amikor Zsolti jött a dobogó felé faarccal, meglátott, az ő szája is a füléig ért, adott puszit, váltottunk néhány szót... és ez a pár szó rengeteget jelentett nekem... És a mai nap abszolút pozitívuma: Endre, alias Amigo. Reggel úgy indítottam, hogy összefutottam vele a kapu előtt...kaptam tőle karkötőt:) és még ment is a ruhámhoz...:P Aztán amikor már hazafelé indultam volna, de még bent álltam a kapunál, odaszólt, egész halkan, hogy "mi a baj?", mire én persze azt feleltem, hogy semmi. Egy fintor volt a válasz, amire csak mosolyogtam... aztán még megkérdezte, hogy biztos-e, de megnyugtattam, hogy minden rendben. Nem tudom, hogy jutott eszébe... épp mosolyogtam, amikor megkérdezte, és ha minden igaz, ő semmit sem tud... egyszerűen nem lehet őt nem szeretni. Hálát adok az égnek, hogy megismerhettem őket.