Nna...eseménydúsnak mondható délután-este

Nos hát... szal rászántam magam, elmentem zpbe. Csak...én nem is néztem utána, milyen koncert van ma:P... Alin és a mókusok. hát hogy diplomatikusan fogalmazzak, nem az én zeném, valahogy mégis tetszett. És ami a legfőbb, kikapcsolta az agyamat, mégha nem is folyamatosan. De jó volt. Jó volt látni őket, ahogy átadták magukat a zenének, a szövegnek. Jó volt Zsoltival kettesben képviselni az "értelmiséget":) Egy-két szövegrésznél Laki félve nézett rám olyan "nuginincsbaj" nézéssel, mert tudta, hogy olyan a szöveg, hogy tuti Titi jut róla eszembe és télleg... mint ahogy arról a sok repcsiről is, ami felettünk húzott el... de néha odajött, megölelt, vagy épp csak rám nézett, és már télleg úgy éreztem, hogy nincs baj... Tündériek.

Persze volt valami pasi ott... Nóri barátjával jött, és rámmozdult. De levakartam:P

Aztán mivel még el tudtam érni az utsó 23ast, leszálltam a villamosról Borároson, és negyed óra várakozás után indult a busz. De itt még nem értek véget a megpróbáltatások. Egy srác megkérdezte, hol tud átszállni 51re. Megmondtam hol, már amennyiben még jár... err amikor felszabadult előttem egy hely, a "hátralevő időre" leült oda, és kezdődött... először 15nek nézett:( aztán meg elkezdte, hogy milyen szép a szemem, a hajam (ami most füstszagú és zsíros, most megyek megmosni:P), és hogy mennyire szereti az ilyen természetesen gyönyörű lányokat, de hogy gondolja, nincs esélye nálam, mire én hevesen bólogattam... de folytatta. Hogy én milyen elbűvölően szép vagyok, hogy ő vajon mikor talál egy ilyen lányt magának ...(én azt nem tudom megmondani...-mondtam), majd jött a duma, hogy milyen régen ébren van, nem tudja már mit csinál, és hogy mindjárt rámugrik, de ne haragudjak, de olyan szexi vagyok...hogy jajjj!Én pedig megsemmisültem ültem ott, és nyakbehúzva hallgattam... majd szerencsére egy sárga bácsi kissé ráförmedt és letessékelte... DE! Itt még mindig nincs vége. Pont ebben a megállóban, egy nagy sóhaj tán felszállt egy fiú, aki mosolyogva köszönt. Hát persze... az volt, akinek nem adtam meg a számom, pedig szinte könyörgött..ez még aznap este volt, amikor utoljára mentem át Titihez barátnői minőségben. És most, amikor véletlenül elkottyantottam, hogy már nincs barátom, teljesen rámszállt. A sarokig jött velem... Akkor pedig erélyesen megkértem, hogy mostmár hadd menjek tovább egyedül... de hihetetlen...találkozzunk, meg telefonszám, meg lehet, hogy ő lesz életem nagy szerelme... de legalábbis vele majd felejhetek... szal ez a mai estém története. Soha többé este egyedül.