:)

Most mondjak valami furcsát? Nem értem el amit akartam, nem hódítottam vissza, mégis viszonylag jó kedvem van. Mert most nem egy csúnya, elutasító nemmel kellett megvívnom... most azzal kell megvívnom, hogy "jó ötlet, amit írtál"... és mit írtam... várjunk csak, idézem: "az egyik "angyalom" azt mondta, hogy csendben várjak"... szal csendben kell várnom, és ő majd dönt. És ezt olyan aranyosan mondta... hogy nem tudtam haragudni, amiért tulajdonképpen megint elutasít... ok, ha ez kell, én várok csendben. Csak tudnám, hogy... se türelmes, se csendes nam vagyok... de valahogy megoldom... és azt mondta, nem kell éveket várnom... bár rá akár évekig is képes lennék csendben várni...

Szóval jól vagyok asszem. És ismét egy fantasztikus délutánt töltöttem vele. Nagyon jól éreztem magam. És akkor ezt most nem is osztom meg veletek... ez a délután, ez a kis titkocska itt marad a szívem mélyén... pedig nem is titok, de ezt a jót én most mégis meg akarom tartani magamnak...